Boogie az egyik koncert közben. Fotó: sztárutazás.hu - exkluzív

Juharszirup kövér emberekkel
Aki Kanadában jár, muszáj elmenni néhány kötelező látványossághoz. Ezzel mi is így voltunk. Megnéztük hát a Niagarát a kanadai oldalon, de Torontót és a környező városokat sem hagytuk ki. Remek piacokat is meglátogattunk. Azokat imádom. Érdekes, hogy milyen kajákat árulnak. Különböző nemzetiségű konyhák vannak, a karibiaknál többször is reggeliztem. Meglepő, hogy milyen lehetetlenül cukrosak az üdítőik és a szószaik, amiket azért persze mi is kipróbáltunk. Például juharszirupot palacsintába, de nem futott be nagy karriert. Viszont a juhartea nagyon finom. Megdöbbentő, hogy az emberek iszonyatosan el vannak hízva. Szinte egyáltalán nem látni jó nőket.

A Niagara-vízesés. Ha többet akarsz tudni róla, akkor klikk ide!

Laza party
Óriási a kertiparti kultúra. A fesztivál a zene mellett erről is szólt. Mozgó pavilonokat állítottak fel az oda érkező sütő mesterek, akik a legkülönbözőbb húsokból készítettek sztékeket, persze igazi profizmussal. Minden standnak kint volt a dicsőség táblája is, ami azt mutatta, hogy ki, melyik városban, melyik évben milyen díjat nyert. Mindenki fényezte magát, és fennhangon kínálgatta az ételeit. Volt, aki előre elkészített felirattal tűnt ki. A tubásunk, Jani az egyik standhoz érve azt látta, hogy a szakács a következő szövegű táblát mutatja fel neki: I know you are hungry. Vicces volt. Poén és lazaság jellemzi őket.

Boogie előszeretettel próbálta ki a helyi kosztot. Fotó: sztárutazás.hu - exkluzív

Mindenkit szívesen látnak
Szerintem a kanadaiak nagyon lazák. Nagy baj, hogy Magyarországon úgy általában borzasztóan merevek az emberek. Ennek nyilván meg van az oka, de én egy kicsit szenvedek ettől és sajnos az előadói tevékenységet is befolyásolja. Marha nehéz az éhezőket táncba vinni. Itthon mindenki a másikat figyeli, ott ilyenről szó sincs. Ahogy a betanult buta görcsök is hiányoznak. Nem merevek, nem szögletesek és ezt jó élmény volt megélni. Számomra furcsa itthon, hogy vannak emberek, akik például egy koncertet úgy ülnek végig, hogy szemük sem rebben és a lábával se ütne le egy ütemet sem. Ott nincsenek ilyen korlátok. Mindenkit jól fogadnak, nem nézik, hogy ki vagy, honnan jöttél, egyből leállnak veled beszélni. Biztos csak a felszínt látom, de ami átjött az nagyon tetszett.

Nézd meg Boogie klipjét. Hallgasd a zenét, úgy olvasd tovább a cikket!

Szimpatikus ország
Laktunk olyan részen, amit az amerikai filmekben látni. Autó felhajtó, nagy, gyönyörűen rendben tartott pázsit és kerítés nélküli házak. Ha van is kerítés, az is csak a házak között. Sok faházat látni. Pillanatokon belül össze is rakják őket, hatalmas infrastruktúrája van ott ennek a technikának. Hagyománya van, az emberek mentalitása is ehhez idomul. Ugyan nem voltam az USA-ban, de úgy érzem, hogy Kanada sokkal európaibb ízű, mint ahogy azt korábban gondoltam. Bár számos nagyon is amerikás dolog van, ami miatt nem kellene így éreznem, mégis így látom. Az biztos, hogy Kanada még egy jól működő ország, ahol a rendszerek is megfelelők. Nekem teljesen szimpatikus.

Piac, barátok, jó kaják és jó zene... Fotó: sztárutazás.hu - exkluzív

Nem ábrándozott, utazott!
Utazás előtt én nem vagyok egy felkészülős típus. Tudtam ezt-azt róluk, de nem gondolkodtam előre a helyről, mert elsősorban a koncertek létrejötte és a lebonyolítása vitte el a hangsúlyt. Ábrándozásra nem igen volt idő. Aztán azért sem elmélkedtem az utazás előtt, mert egyrészt úgyis minden kiderül a helyszínen, másrészt meg nem szeretek repülni. Ez a tizenkét órás repülőút annak ellenére nem volt könnyű kaland számomra, hogy semmi olyan dolog nem történt, amitől félnem kellett volna.

Torontó. A magyar zenészek ezt a világvárost is bejárták.

Lezárták a főutcát
Kanadai ismeretségem egy internetes levelező listán indult. Még a Megasztár előtt fellinkeltem egy oldalra a demóinkat. Gyakorlatilag már abban az évben is kimehettünk volna, de a műsor miatt nem tudott megvalósulni akkor a meghívás. Később küldtünk még több anyagot, hogy a korábbinál is jobban megismerjenek minket, ami végül élőben is sikerült. Egy helyi blues fesztiválra mentünk, ami egy Torontótól hetven kilométerre lévő kisvárosban volt. Minden évben itt rendezik ezt az ingyenesen látogatható blues fesztivált.